Építészeti és dizájntervek? Nem. Fenntarthatóság, ökotudatosság, klímavédelem? Igen. Az idei Velencei Építészeti Biennálé – amelyen 66 ország vesz részt – hívószavai: Intelligens. Természetes. Mesterséges. Kollektív. A több száz projekt, miközben megtölti a Giardini és az Arsenale szokásos kiállítótereit, szinte az egész lagúnavárosra kiterjed.
Az információmorzsák önmagukban sokszor értelmetlenek, de ha összerakjuk, összekapcsoljuk őket, akkor sémákra lelhetünk. A feldolgozott adatok révén hálózatok, összefüggések mutathatnak rá a valóság rejtett folyamataira. Azt, hogy fontos-e a művészek, a művészeti intézmények számára az adat, az adatvezéreltség és a hálózatkutatás, jól mutatja, hogy a 19. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé idei „arculatát” egy adatvezérelt kutatás és annak online platformja adja, amelyet Barabási Albert-László és csapata készített el. Ez a Giardini Központi Pavilonjának homlokzatát helyettesíti, az ugyanis felújítása miatt zárva tart.
Bejártuk a 18. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé kiállításait, ahol a világ különböző innovatív és kortárs építészeti különlegességeiben gyönyörködhettünk. Fotóriporterünk, Kiss-Kuntler Árpád képriportja Velencéből.
Az emberiség igazságosabb és élhetőbb jövőjének kimunkálásához az afrikai földrész szellemi tartalékait és a tágan értelmezett építészeti impulzusokat kínálja az idei biennálén a lagúnák városa. Különleges pavilonokat láthatnak a hvg360 képein.
Az együttélés jövőbeli színtereit és az anyagi örökség újrahasznosításának lehetőségét egyaránt vizsgálják az építészek az idei világkiállításon Velencében.A Covid-járvány miatt egy évvel elhalasztott 17. Építészeti Biennálé ezúttal nem arról szól, hogyan szárnyaljon a tervezői fantázia, ha a pénz nem számít. Hashim Sarkis libanoni professzor, a kiállítás főkurátora még a világjárvány előtt néhány hónappal „Hogyan fogunk együtt élni?” címmel drámai hangú felhívással fordult az építészek nemzetközi közösségéhez, hogy a klímaváltozás, a politikai konfliktusok és a növekvő gazdasági egyenlőtlenségek realitásából kiindulva, tudósokkal és művészekkel együttműködve lehetőleg olyan tervekkel álljanak elő, amelyek az emberiség jövőbeli közösségi életét támogatják – abban az időszakban, amikor a részben élhetetlenné váló bolygón különböző népekkel és maradék állatpopulációkkal kell összeszorulnunk.
Az együttélés jövőbeli színtereit és a materiális örökség újrahasznosításának lehetőségét egyaránt vizsgálják az építészek az idei világkiállításon Velencében.
„Új térbeli szerződésre” van szükség Hashim Sarkis kurátor szerint.
Itt maradt nekünk a múltból egy rakás ikonikus, de nem egyszer zsigeri ellenszenvet kiváltó épület. Mint a Magyar Szocialista Munkáspárt egykori pártháza a XIII. kerületben vagy a sötétséget fekete lyukként magába nyelő, évek óta ürességtől kongó Domus Áruház. Ezeket az épületeket azonban meg lehet kedvelni, ha ismerjük a történetüket és új életet lehelünk beléjük. Erről szól az idei Velencei Építészeti Biennálén bemutatkozó magyar projekt.
Egyszer már eltolták az eseményt, és úgy volt, hogy tavasz helyett idén ősszel rendezik azt meg. A filmfesztivál szeptemberi megrendezése azonban továbbra is biztosnak tűnik.
Jóval később kezdődik, és sokkal rövidebb lesz a velencei seregszemle, mint eredetileg tervezték.
Miközben a városvezetés a Velencét elárasztó turistaáradat fékezésére tesz kísérletet, az idei a 16. Velencei Építészeti Biennálé kiállítói a közösségi térhasználat új lehetőségeit tárják fel. A nagy nemzetközi seregszemle résztvevői ezúttal sem kizárólag tervrajzokat, maketteket vagy forradalmi mérnöki megoldásokat hoztak a lagúnák városába, hanem megannyi víziót, gondolatot, megvalósult vagy még csak tervezett projektet láthatunk, amelyek mind izgalmas problémafelvetést generálnak.
Nemcsak a valós, hanem a mentális falainkat is le kell bontanunk ahhoz, hogy képesek legyünk a békés egymás mellett élésre. A régi, kihalt épületek nem pusztulásra vannak ítélve, hanem új élettel kell és lehet azokat megtölteni. A közkönyvtárak pedig egy város legszuperebb helyei lehetnek, ha vibráló közösségi térként tekintünk rájuk. Így látják az építészek a jelent és a jövőt: bemutatjuk a 16. Velencei Építészeti Biennále legizgalmasabb kiállításait.
A taxisblokád idején még CB-rádión kommunikáltak egymással a hídfoglalók, 2016 nyarán már a Facebook adta meg a lendületet a Szabadság híd spontán birtokba vételéhez. 1990-ben a tévékészülékeket vitték az utcára, két évvel ezelőtt a jógamatracokat és a grillsütőket. A budapestiek idővel visszakövetelik maguknak a köztereket, a Szabadság híd ennek a legszebb példája. Az idei Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjának is a Szabihíd a főszereplője, a kiállító kurátorokkal, a Kultúrgorilla csapatával beszélgettünk.
A hídon kialakult közteret akarják megidézni a velencei magyar pavilonban.
Közzétette a jövő évi Velencei Építészeti Biennále magyar kiállításának nyílt pályázati felhívását kedden Gulyás Gábor, a magyar részvételért felelős nemzeti biztos.
